SZŰCS BLANKA

Édesanyám szokta mindig mondani, hogy minden agyban dől el. Ennek az egyszerű állításnak az igazságát a magánéletemben és a szakmai munkám során is folyamatosan megtapasztalom.

Minden pillanatban döntést hozunk, akkor is, ha tudatában vagyunk ennek, és akkor is, ha nem. A legtöbb döntésnek nincs komolyabb következménye, idővel könnyen korrigálható és ezeket rutinszerűen meg is tudjuk hozni.

A nehézség akkor kezdődik igazán, amikor a döntésnek súlya van. Ekkor kellenek az erőforrások, az önismeret, a kapcsolatrendszer, a bizalom, hogy olyan döntést tudjunk hozni , amivel aztán hosszútávon tudunk azonosulni, ami előrébb visz bennünket, és ami segít egyre jobban megtalálni a helyünket a világban.

És itt jön be az, amivel én kiegészíteném a szülői igazságot: minden agyban dől el, de a szívben kell, hogy meggyökerezzen. Mert nem elég a racionális mérlegelés, kell az érzelmi befektetés, ami segít és ösztönöz arra, hogy elképzelésemet véghez is vigyem.

A bizalmi légkörben zajló lelkigondozói munka során azt vállalom, hogy segítek megtalálni azokat a mozgatórugókat, örökségeket, hiedelmeket, félelmeket, amik miatt a következő lépés bizonytalan, homályos, és ami aztán arra a bátor döntésre készteti az embert, hogy szakmai segítséget kérjen.